Tulipánblog: Anglia

Ahogy azt már írtuk korábban, kalandos körülmények között nyílt lehetőségünk az olimpiai részvételre. Na nem versenyzőként, de így is hihetetlennek tűnt, hogy ott lehetünk. Péntek estétől hétfőig nagyon sok élményben volt részünk, néhányat most próbálunk lejegyezni a naplóba.

Péntek este Gatwick repterére érkeztünk és onnan nagy rutinnal érkeztünk a belvárosba, bár anno céges költségen, taxival mentünk mindenhova, most saját zsebből inkább a metróhálózatot preferáltuk. A szállásról jobb lenne talán egy szót sem ejteni, a lokációval nem volt baj, de szörnyen igénytelen volt, fúj. Bár csak aludni és fürödni jártunk haza, de hétfőn hatalmas nagy élményt jelentett ismét az otthoni körülmények között lenni! Érdekesség, hogy egyik ismerősünk egy évvel ezelőtt már lefoglalta a jegyét és a szállását, mely utóbbit akkor még horror áron. Mindezek miatt igencsak melléfogott London, mert az olimpia nélküli átlagos foglalásnál is kevesebb turista érkezett a fővárosba, amit mi is észleltünk, mert valóban nem volt tömeg.

Na de vissza a programhoz. Pénteken este gyorsan ki is látogattunk a versenyek helyszínére, nézelődni és jegyet venni. Na, ekkor derült ki, hogy már az olimpiai parkba is csak stadion belépőjeggyel lehet bejutni, amit venni szinte lehetetlen, a fekete piacot is kompletten felszámolták... Kapufa. Egész hétvégén próbálkoztunk Szilvinek jegyet venni, érdeklődtünk, pisszegtünk, kérdeztünk, kértünk, kerestük interneten, az utcán, de nem ment. El kellett fogadnunk, hogy ez ilyen..

Szombaton a belvárosba mentünk, meglátogattuk a négy szintes NIKE üzletet, aztán egy belsős tippet kihasználva bejutottunk a NIKE londoni sportolói klubjába, ahol fejedelmi körülmények fogadtak. Igazából ide a szponzorált sportolók jönnek átvenni az ajándék sportcsomagokat, esznek-isznak, interjúkat adnak, de vendégek, hozzátartozók is jöhetnek. Na, mi mentünk. Az épület külsőleg semmit nem árult el arról, hogy bent mi történik, csak a beavatottak tudták. Jó kis élmény volt, az olasz tészta és a desszert pedig egyenesen pazar. Délután a már szokásossá vált londoni gyaloglás volt a program, sorra vettük a Waterloo állomástól a Piccadilly-ig minden nevezetességet, közben sokat emlegettük Ákosékat, Tecát és Viktort is, hogy pár éve mikor merre is mentünk. Szombatra azonban még jutott egy új dolog is, mivel meglátogattuk Londonfalvát, azaz egy magyar sörsátrat, ahol drukkoltunk a kéziseknek. A magyaros hangulatról, Borsodi sör, körözöttes kenyér, Pick szalámi és Gundel palacsinta is gondoskodott.

Egymást érték információs táblák... Szerintem a T-mobile-al és a Wizzairrel szerződtek kezdetben, s miután mégsem ők lettek a főszponzorok már a nyomdában voltak a plakátok... :D

Itt még azt hittem, hogy hű de nagy cipőt láttam...

...aztán szombaton befutottunk a NIKE zártkörű sportolói klubjába

Nike design mindenhol

Naggyon finom volt

Egy rejtett londoni kastélyt béreltek ki Nájkiék

Szem, szájnak ingere.....

Séta Londonban

Virágok

Szilvinek London is jól áll

Körbe karikába

A Cemexes túrákhoz képest végre nyár volt

Egy olasz kajálda, ahol a pincér annyit tudott magyarul, hogy: "Kicsi bogaram" :)

Trafalgar téri kijelző

Fákylamúzeumban

Fellobogózva

Hollandia....

.... Magyarország

Ez a tuti!

Rengeteg magyar él Londonban!!!

Vasárnapra aztán mégiscsak jutott egy olimpiai verseny, mert a belvárosban zajló női maratoni futásba kapcsolódtunk be, mármint nézők és a három magyar futónak drukkolók. Berki Krisztián aranyérmét egy angol étteremből szurkoltuk ki, a férfi 100 méter döntőjét pedig egy csapat őrült jamaikai társaságában néztük egy másik kivetítős helyen.

Hétfőn aztán jött az olimpia igazán testközelből. Nehéz lenne összefoglalni, hogy milyen is volt, de az biztos, hogy különleges. Korán reggel ott voltam a parkban, megnéztem a létesítményeket, aztán beléptem a stadionba is. Egy ideig a helyemről néztem az öt atlétikai selejtezőt, aztán belógtam egy csomó másik szektorba, körbejártam az olimpiai stadiont rendesen. Fantasztikus volt látni a sportolókat ennyire közelről, beszéltem önkéntesekkel is, találkoztam magyar szurkolókkal. Hazaindulás előtt még összefutottunk a Belfastban élő volt évfolyamtársunkkal, aki pont hétfőn jött egy picit olimpiázni.

Összességében egy emberközeli olimpia rajzolódott ki előttünk, ahol nem a csillogó épületek, vagy a grandiózus megoldások domináltak, sokkal inkább az önkéntesek segítőkészsége, a könnyű és problémamentes közlekedés, a teljes körű információk. Talán pont ezek miatt hangsúlyosabbak a hírekben is a sportesemények és a sportolók és alig hallani a körítésről. És ez így nagyon rendben is van szerintem.