A mostani álomnyaralás megszervezése döcögősen indult, hasonlóan a tavalyi évhez. 2014-ben megint csak pörögtek az események; sok-sok munka, Szilvi indai és budapesti útja, az én bendi céges utam, Tecáék, Apuék látogatása, egy lisszaboni és egy izlandi hosszú hétvége és egy szardíniai 7 nap mellé befért még jópár baracsi/kulcsi/pesti hazalátogatás is, sőt a kert és a ház is egész jól mutat már. Nem unatkoztunk tehát, de még így sem fogyott el teljesen a tavalyi szabim... Jól jött volna 2-3 hét kikapcsolódás és relax még október előtt, amikor beindul a nagyüzem egészen Karácsonyig. Tervben már kinéztem a Seychelle-szigeteket, de nem igazán láttam olyan ajánlatot, ami tetszett volna; kevés jó szállást találtam, azok pedig már mind fullon voltak...
Eltelt július és augusztus is és egyre reménytelenebbnek tűnt a foglalás, amikor is szeptember első keddjén hirtelen összeállt a kép. Egy francia utazási iroda honlapján 50%-os „korai foglalás” akcióval turbózott Hilton hotel ajánlata és az Emirates Frankfurtból induló, Dubai-i átszállással kínált járata felülmúlhatatlan ár/élmény kombinációt ígért. Le is foglaltam még aznap éjjel mindent. A hotel foglalástól egy picit tartottam, mert túlságosan is jó volt az ár, teljességgel hihetetlen, ezért fel is hívtam őket, de minden jónak tűnt. 10 nappal az indulás előtt nem nagyon tudtuk mi ezt felfogni és szerintem a pakolás napjáig, amikor pedig már-már rutinból telt meg a bőrönd. 5 nappal az indulás után már mondhatom, hogy nem hagytunk otthon semmi lényegeset.
Szombat hajnalban keltünk és 7 órai indulás után 10.30-ra már az előre lefoglalt frankfurti parkolóban voltunk, 11-re a reptéren, 4 órával az indulás előtt. Az idő ölésének egy masszázs (Atti) + manikűr (Szilvi) párossal és egy frankfurti levessel vágtunk neki, több-kevesebb sikerrel... Minden rendben ment a repülőutakkal, igazán jó szolgáltatást kaptunk, lehet azért mert a „Fly Emirates”-es Arsenal mezben utaztam. Mindenesetre mikor leszálltunk Victoria repterén, mondtam Szilvinek, hogy legközelebb Belgiumba megyünk... Miután 4 formanyomtatványon aláírtuk, hogy nem vagyunk ebolások (mit is segít ez?) felvettük a bérelt autót és irány a hotel. Ja a reptéren névtáblával és welcome package-dzsel várt az utazási iroda képviselője, na ennyit a félelmemről a kamu utazási irodával kapcsolatban...
A hotelünk és a szobánk nagyon-nagyon szép, tiszta, tágas és modern, a legjobban a teraszon lévő kanapét imádjuk, boooorzasztóan nagyot lehet hesszelni rajta főleg hogy az Indiai óceán szolgáltatja az alaphangot. Reggeli után idáig mindig nekivágtunk felfedezni a szigetet, kivéve az első napon, amikor özönvíz szerű monszun várt minket. A jobb kormányos vezetés a szűk, hegyi jellegű, fel-le utakon, az útmenti árkok és szakadékok, valamint a folyamatosan közelünkben lévő türkizkék óceán miatt szinte minden perc élmény, lehetetlen lenne elmesélni, de megpróbálom képekkel visszaadni. Íme tehát az első 5 nap képeinek és képaláírásainak egyvelege.
 |
| Így várt ránk a szoba |
 |
| Kilátás az erkélyünkről |
 |
| A medencében még nem is fürödtünk... |
 |
| Az első délutáni séta a hotel körül |
 |
| Ez a hotelhez tartozó partszakasz |
 |
| Találtuk... :) |
 |
| Szivárvááány |
 |
| Jön a vihar,,, |
 |
| Úton vagyunk... Bal oldalt |
 |
| Jobban teszzük, ha nem hagyjuk el az utat... |
 |
| Helyi verda. Olyan Máté-építette-LEGOból |
 |
| Csodapart, Anse Louis |
 |
| Himalája! |
 |
| Győzelem! |
