Tulipánblog: Texel

2012. július 24., kedd

Szigetelés megint: Texel

A tavalyi schiermonnikoogi látogatás során már eldöntöttük, hogy a többi fríz sziget is terítékre kerül majd. Idén Texelt, a legnagyobbat szálltuk meg egy fél napra. Az időjárást nagyon jónak vártuk és már korán el is indultunk, hogy sokat élvezhessünk belőle. Szokás szerint vittük a bicikliket is és hajrá. Két óra volt az út, szerencsénkre a kompra sem kellett várni egy percet sem, utolsó autóként fértünk fel a több emeletes komphajóra. Itt nem lettem tengeribeteg, mint a dániai út során és 15 perc alatt ott is voltunk a szigeten.

De Koogban tettünk le az autót és kerültünk két kerékre. A tengerparti kisvárosban tombolt a nyári hangulat, strandpapucsok flaffogása vegyült a sétálóutca zajába és a homokos tengerparton sem vettek tudomást a tényről, hogy pár száz kilométerre innen dupla ilyen magas hőfokban csinálják ugyanezt az emberek.

A sziget nyugati oldalán tekertünk végig a természeti park dombjai között egészen a Texel legészakibb részén található világítótoronyig. A húsz kilométeres túra során elég sok emelkedőn és lejtőn hajtottunk át, jól el is fáradtunk.

Érdekes, hogy szinte napra pontosan tavaly ilyenkor voltunk a másik szigeten, de Texel képe nagyon különbözik Schiermonnikoogtól, sokkal látogatottabb, hatalmasabb, zajosabb is. A jó idő miatt is lehetett, hogy tömve voltak a strandok, éttermek és persze a kerékpárutak is. A sziget végében lévő tengerparti étterem és a világítótorony megmászása azonban mégis különlegessé tette ezt az utat is. Hazafele sport fokozatba kellett kapcsolni a biciklit és az autót is, hogy időben elérjük a kontinensre tartó kompot, de ez is pont sikerült. Nagyon jó kis élmény volt, szóval jövő év júliusának közepén jöhet a maradék három sziget egyike, Vlieland, Terschelling vagy Ameland.