Tulipánblog: maraton

Következzen tehát a második rész, ami igazából csak 3 nap eseményéről, szól tehát nem lesz olyan hosszú, mint az előző, mely hat napról szólt.

A péntek reggelt már Párizsban kezdtük és egy hosszabb alvás után a 14 vonalból álló metróhálózaton kiigazodva, hamarosan már a belvárosban voltunk. (Az autó a hotel garázsában pihent, eszem ágában sem volt a párizsi forgalomban vezetni, parkolóhelyet keresni, nem-nem) Teljesen esélytelen gondolatként először a Louvre-hoz gyalogoltunk, ebédidő körül lehetett, szinte biztosak voltunk benne, hogy kilométeres sor lesz és nem jutunk be. Kábé 20 perc múlva már a kabátunkat is leadtuk a ruhatárban. Hatalmas gratuláció a múzeumnak, elképesztően gyorsan és hatékonyan kezelik a tömeget, már-már tökéletesen működött minden szolgáltatás. A múzeum grandiózus, ha jól emlékszem 4 órát töltöttünk ott, jó pár híres alkotást megtaláltunk, élveztük nagyon, de a végén már nagyon fáradtak voltunk. Annyira, hogy a Diadalívig igénybe vettünk egy biciklis riksát is és úgy vágtattunk a Champs-Elysee-n, vicces volt. :)

Szombaton már érződött rajtunk, hogy ez a 8. nap, szóval minden kicsit lassabban ment, ráadásul fel kellett még venni a rajtszámomat (ez volt az utolsó nap) ami a város szélén lévő EXPO területén volt. Sok időt eltöltöttünk itt, rengeteg futással kapcsolatos dolog volt és lélekben is segített a másnapi maratonra való ráhangolódásra. Ezután a Notre Dame-ba mentünk még be és utána már mentünk is a hotelbe összepakolni a bőröndöket.

Vasárnap hajnalban 6 előtt már felkeltünk, bőröndök le a kocsiba, reggeli, kijelentkezés és metró a rajtvonalhoz. A 8:45-ös indulás előtt félórával már ott voltunk, szépen megtaláltam az indulózónám, Szilvi pedig a rajtvonal után várt. Majdnem egy órát. Tekintve, hogy 40.000-en indultak el, szakasosan indítottak minket, így a startpisztoly eldörrenése után (nem is hallottam) 30-40 percet egy helyben toporogva töltöttem, utána aztán lassan indultunk. A futás napjára meglepően jó idő lett és napsütés, ami némi gondot is okozott az első 12 kilométeren, mert a kabátomat gyorsan leizzadtam magamról és amíg nem találkoztam Szilvivel és oda nem tudtam adni neki, addig a kezemben kellett cipelnem. Többször is találkoztunk, az előre megbeszélt helyeken, ahova ő metróval jutott el, szóval ő a 42 km-t metrószerelvényen teljesítette. :) A futás lélekben sokkal könnyebb volt, mert a tavalyi, első maratonom után már egy csomó mindent tudtam és így nem ért meglepetésként az sem, hogy 30 után piszok nehéz lesz. Most 33-nál jött a fal és nehezebb is volt megmászni, mivel az izmaim nem csak égtek, hanem a jobb lábamon két begörcsölt izom szúróan fájt is, így többször meg kellett állnom nyújtani is. A felkészülésem a céges dolgok miatt sajnos nem volt a legjobb ez is érződött, mindenesetre végigvergődtem az utolsó 10 km-t valahogy és már örömmel érkeztem a célba 4:48-cal az indulás után, ami 13 perccel rosszabb idő, mint a tavalyi, igaz Párizs nem is volt olyan lapos, mint Rotterdam. Kellemes meglepetés volt, hogy a beérkezés után pár perccel már teljesen rendben voltam, nem égtek az izmaim, rendesen tudtam menni, sőt annyira jól voltam, hogy én vezettem haza Párizsból.

A hazaút egy nagyobb megállással együtt 5 óráig tartott, minden rendben ment, a már agyondicsért tempomat most még jobban felértékelődött, jó volt, hogy nem kellett pedáloznom.

Összességében nagyon jól sikerült ez a kirándulás, gyönyörű és érdekes helyeken jártunk, végre repülés nélkül, szabadság, szerelem, e kettő kell nekem! :D