A hétvégén egészen remek idő volt, zavartalan napsütés, 22 fok így nem volt kérdés, hogy amennyit csak tudunk két keréken töltünk. A szombati nagytakaritás mellett belefért egy jó kétórás tekerés a Coverbos-ban és meglátogattuk a piacon azt a bizonyos kenyerest. Most is sikerült különlegességeket tenni a kosarunkba, bár a szalonnás zsemlye azért kicsit merész vállalkozás volt, valljuk be.
Vasárnap aztán viszonylag hamar összekaptuk magunkat, betettük a bringákat a kocsiba és irány Vorden. Ugyanis innen indul egy 35 kilóméteres körút, mely 8 kastélyt is érint. A már szokásos útlezárástól eltekintve remek volt az odaút is, már az autóból látszott, hogy ismét egy kerékpáros paradicsomba érkezünk. Maga a kisváros, nem egy nagy szám, a szokásos csúnyácskán egyforma házikók, semmi feltűnő, minden a maga egyszerűségében éli évtizedeit. (Ellenben az elterelések következtében áthajtottunk Deventer városkáján, na ott pár perc alatt több modern épületet láttunk, mint talán egészen ez idáig Hollandiában összesen.)
Autó le, biciklik ki, indulás! Hamar ráakadtunk a jelre, amit követnünk kellett, bár megállapitottuk, hogy azért a kerékpáros információs rendszer (értsd útjelző táblák) jóval fejlettebb Ausztriában, mint itt. A kastélyok közül talán, ha a felével találkoztunk, tekintve, hogy ezek magántulajdonban lévő rezidenciák voltak, melyeket évente csak egy-két napon lehet látogatni és így az egész birtok egy kerítéssel volt elválasztva, magyarul lehet, hogy néhány mellett egyszerűen csak eltekertünk. A kerékpárút jórészt erdőkön vezetett keresztül, néha érintettünk farmokat, melyek sokszor a semmiből bukkantak elő. Érdekes volt ismét megállapítani, hogy a kukoricaföld mellett álló parasztház is ugyanabban a stílusban készült, mint a belvárosi házikó. Általában vörös tégla, fehér ablakkeret, sokszor a felirat a ház tetején. Annyi volt a különség, hogy mivel itt nem volt helyhiány, szép nagy virágoskertek is voltak és persze majdnem minden háznál volt állat, nagyrészt tehenek és lovak. A rendezettség és a gépesitettség, minden képzeletet felülmúlt még itt a világ végén is! Csak az a tehénszag ne vóna...
Szóval a romantikus falusi életmódhoz nem jött meg a kedvünk, így továbbálltunk. A túra hátralévő részében is a fent leírt körülmények között folytatódott az utunk, tehát az erdők-legelők-farmok szentháromságában. Az út végét kicsit le is vágtuk, mert már el is fáradtunk. Vordenbe visszaérve még egy fagyival vettünk elégtételt a fáradalmakon és hazaérve Czollner Gyula remekbeszabott gondolataival zártuk a vasárnapot. (értsd megnéztük az F1 szingapúri nagydíját felvételről) :P
