Tulipánblog: november 2011

2011. november 22., kedd

Nem kicsit!

Utolsó hétre megint szerettem volna valami kellően amerikai autót, ahol a praktikusság és ésszerűség, mint szempont fel sem merül. Na, aztán most ezt hajtom pár napig.

CADILLAC CTS 3.0L
Motor mérete 2999 ccm
Hajtómű   Hátsó kerék
Sebességváltó Automata
Motor típusa   V6
Max teljesítmény 274.00 LE
Max forgatónyomaték 302.39 Nm
Súly   1788 kg

Ideális lesz erre a megmaradt három nap városi autózásomra az 5 méteres hossz, a teljesitmény és a gyári 14L-es városi fogyasztás (nap persze) is teljesen korrekt! :D:D:D A tolatóvideó a belső tükörben codálatosz, de ezt nekem még szoknom kellene, ahogy a parkolásomon jól látszik is!!! :D:D:D Szóval inkább majd előre megyek vele! :D

2011. november 21., hétfő

Egy hétvége San Franciscóban!

Megérkeztem Kaliforniába! A november közepi érkezés eleve kizárta a strand-hangulatot, azonban San Francisco-tól sok egyéb látnivalót is reméltem, ezért is került fel a szűkös listára. Most szombat este van, itt ülök fáradtan a hotelben és rendszerezem a mai történéseket. Van mit.

Pénteken délután repültem Seattle-ből és majd' két óra múlva már a "friszkói" reptérrel ismerkedtem. Nem lepődöm már meg magamon, most is kicsit alábecsültem a helyismeret fontosságát, megint csak a hotel címét tudtam, a többi jött magától. Ráadásul most a metrót választottam, vagyis a BART-ot (Bay Area Rapid Transit) miután kiderült, hogy mi is az. Aztán lett térkép is és "ó, hát milyen közel is van az egyik megálló a szálláshoz", na ott ki is szállok. Egy óra múlva is gyalogoltam még, mert egyrészt az a kis ugrás a térképen pár mérföld volt, másrészt majd kétszer annyit tettem meg az emelkedők miatt! Nagyon brutális hullámzás folyik itt kérem szépen! Fel-le-fel-le, tisztára, mint Pom Pom az ágon! Vagy mint az alábbi labdák, melyek szintén ebben a városban pattogtak:

Figyeltem, hogy el ne tévedjek, mert ha kiderül, hogy tévedésből másztam fel a győrújbaráti "hegyekbe" akkor az pontlevonás. Aztán csak meglett hotel, ezt most jól kiválasztottam, szép is, jó is. A vacsoránál ismét megdícsértem a pincér ezidáig soha nem hallott "Hungry-Hungary?" viccelődését, mondjuk aztán bevallotta, hogy őt meg Raven-nek (Hollónak) hívják, szóval tudja, hogy miről beszélek. Én aztán Rendi voltam és nem kontráztam rá egy "Na, akkor röpülj gyorsan és hozd a kajám, mert éhes vagyok"-kal.

Szombaton a korai kelés és az úgy látszik hotel-független, unalmas amerikai reggeli után megkezdtem a dombok meghódítását. A térképre már került néhány X, amit útba akartam ejteni, de leginkább csak a kisebb ellenállás felé tartottam. :D Azért csak elértem az óceánig és közben ezeket láttam.

Na jó, nem egy hullámvasút, de a Kisalföld, meg Hollandia után fura, na :)

Öhm... Hogy is mondjam, színes utcakép?

Barbie world?

"Alig van má' villamos" Aztán mint kiderült, ez sem az. Cable Car a neve és egyfajta fogaskerekű, melyet az aszfaltban lévő acélsodrony húz

Az egyik "X" a térképemen, ami igazából egy "S"...

...ugyanis ez a világ legkanyargósabb utcája. 8 egymást érő hajtűkanyarral sikerült leküzdeni a 27%-os lejtésű dombot. Mindezt 400 méteren

Ez a leglátványosabb kikötő, amit idáig láttam

A Csendes óceánra néző rakparton rengeteg érdekes dolog van, szuvenír boltok, kávéházak, éttermek, viaszmúzeum, tengeri akvárium, pantomimesek. Na meg persze rengeteg móló, ahol reggel még sűrűn lehetett látni horgászokat és egyéb tengeri (óceáni?) herkentyűket.

Tarisznyarák

Oroszlánfókák

És bajorimi is itt volt

Itt aztán egy okos húzással igencsak kibővítettem a mai bejegyzés tartalmát, ugyanis jó holland módjára kerékpárt béreltem és így már mindjárt nagyobb léptékkel sikerült haladnom. Kellett is, mert a város nemcsak nagyszerű, hanem valóban nagy is. Kiterjedése majdnem akkora, mint Budapesté, még ha ebből a többség vízfelület is, gyalog messzire nem jutottam volna. Szóval bringás lettem és még a kötelező, kerékpár bemutatása részt is megúsztam, amikor a kölcsönzési nyomtatványon a érkezési országot látva megjegyezte a srác, hogy akkor valószínűleg én tisztában vagyok a jármű üzemeltetésével. A következő pár órában végigtekertem a parton, fel a hídra, át a hídon, le a hídról (igen, a képek is ennyire lesznek repetitívek, elnézést érte... ) onnan el egy helyes halászfaluba, Sausalitoba, majd vissza. Na erről következik most ~~pár~~ sok kép és videó:

Valószinűleg a világ összes jelzőjét elmondták róla, szerintem a legtalálóbb az, hogy "nagy". :)

Ennél is nagyobb

Majdnem 3K hosszú, 220 méterrel van a víz fölött és 1200 ember vetette már le magát róla

Arra van a Szilvi! <3

Alcatraz, a híres börtön, ahonnan senki sem szökött meg. Én ezt kihagyom, engem ez valahogy nem fogott meg, pedig egy fogda, ki érti ezt?!

Rövid megszakító után ismét egy kép a hídról

Az autóknak útdíjat is kell fizetni minden átlépéskor

Útközben

Videó a híd elejéről

130ezer kilométer kábel tartja, amely szám akkor kerül igazán a helyére, ha hozzátesszük, hogy az Egyenlítő hossza 40ezer km

Videó a híd közepéről

Nézelődés a híd közepéről... Balra...

...és jobbra

Ez már a túlpart. A jobb oldali utakon mentem aztán Sausalitoba

Sausalito, helyes kis városka, itt laknak Burzsujék

Egy remek ebéd Sausalitoban és tekerés vissza Friszkóba. Ekkor már tényleg hanyagolni akartam a turista tevékenységet, azonban csak felevett a fene a Coit-kilátóba, ahonnan aztán pazar kép tárult elém.

SF útközben...

SF útközben... Na ki veszi észre az érdekes részletet?

Egy kilátó legyen magasan ez tény...

...de miért kell ezt 50 méteren megoldani?!

pff...

Fentről

Fentről, hátul a 7km hosszú 10 sávos Bay bridge

Hümm... Hosszú egy nap volt, tekintve, hogy kettő órája írom ezt a bejegyzést. Vasárnapra nem is ~~tervezek~~ maradt sok látnivaló látogatás, kicsit lelassulok egy kellemes kávéházban. Mondjuk a helyetekben azért ennyire nem bíznék bennem, szóval érdemes lesz ránéznetek, hogy változott-e a bejegyzés...

És valóban. Vasárnap fél napig esett az eső, mely idő alatt egy Starbucks kávézó foteljében süppedtem el a egy 174 oldalas New York Times-ban, szerezve némi háttér információt az amerikaiak készülődéséről Hálaadás ünnepére, mely egyben a karácsonyi vásárlási szezon célegyenesébe történő befordulást is jelenti. Azért a Cable Car-ral eldöngettem a Union square-ig.

Szóval ez igazából egy olyan fogaskerekű, amelyről a sofőr képes lecsatlakoztatni a kocsit a megállók során és a lejtőkön. Végig poénkodott, de a lejtőn sajnos (?) végig fékezett...

A helyi Trafalgar square...

és az itteni Harrods.

Bevallom, most már nekem is nehéz ennyi új élményt feldolgozni és rendszerezni, mindenesetre San Franciscoval kapcsolatban rengeteg pozitív élmény maradt bennem, legfőképpen azért mert kicsit olyan volt, mintha mindezt filmen (vagy videójátékon) már láttam volna.

Ui: Bár tudom, hogy nem attól jó valami, hogy távol van, de most vagyok legmesszebb az otthonomtól, mintegy 9800 km-re. Hiányoztok is.

2011. november 17., csütörtök

Péntektől!

2011. november 14., hétfő

Seattle, Washington

Huh!!! Ez a mostani egy tartalmas és giga-jó hétvége volt, megpróbálom megosztani a történteket, felkészülni, mert hosszú egy bejegyzés következik! :) Menjünk talán szép sorban, akkor lesz benne valami rendszer. Kezdjük talán ott, hogy a hét végére már rendbe került a bioritmus, csütörtökön és pénteken is este feküdtem, másnap keltem, jól is jött az energia, mert szombat reggel kijelentkeztem a beavertoni apartmanból, a bőröndöket a megőrzőben hagytam és egy hátizsákkal elindultam Seattle-be, ami minth megtudtam egy Sealth nevű indián törzsfőnökről kapta a nevét. Három órán keresztül autóztam, sok minden érdekes nem történt, nagyrészt autópálya volt és a térképen is látszik, hogy nem túl sűrűn lakott vidék ez. Pár kép azért bekerül majd a fotóalbumba, az összeset nem teszem ki most ide.

A térképen kis ugrásnak tűnik, de azért 290 kilométer és 3 óra vezetés kellett hozzá...

Az időjárás esősnek ígérkezett, főleg szombaton, így ennek megfelelően alakítottam a programot is. Az első megálló a repülés múzeuma volt, amiről Csaba révén szereztem tudomást. A videó megnézése után, olyan nagy meglepetés nem is ért, valóban egy izgalmas múzeum, még ha ez oximoronnak is hangzik elsőre. Az első világháborútól kezdve voltak láthatóak/megérinthetőek repülő szerkezetek, külön termet szenteltek a repülőgép feltalálásához vezető útnak, az első és a második világháború gépeinek, a szovjet-amerikai űrversenynek. S nem csak a technika és az életnagyságú gépek voltak gondosan rendszerezve, hanem rengeteg történet, korabeli film, rádióüzenet, újságcikkek, térképek történetek katonákról, csatákról, feltalálókról. Pár kép a nekem legérdekesebb részekről:

A japánok feladták, mondjátok meg Kamaszukának!

Egy első világháborús Fokker Dr. I-ese már 170 km/h-val repesztett és igazi pánikot keltett, ha megjelent a gyalogság felett

Az a bizonyos holdjáró (nem a Jacko-féle)

Hangár-feelin'

A kétszeres hangsebességre képes Concorde, ebbe is be lehetett lépni

A 24 című filmekből "jól ismert" amerikai elnöki különgép

Az elnök ugye nem turistaosztályon volt elhelyezve, sőt még atombombát is indíthatott a telefonról

Ezután meglátogattam a futball stadiont, hátha nyitva találom a jegypénztárt, s még ha nem is volt így, jegyet könnyen szereztem. Méghozzá egy engem leszólító lepattant alaktól, akivel rendkívül rövid, ámde sikeres alkudozás után, kölcsönös bizalmon és nyereségen alapuló üzletet kötöttem és egyúttal 80 dollárért az enyém lett egy hőn áhított jegy a másnapi meccsre. Mindez az utcán történt, készpénz átnyújtása és sűrű nyaktekergetés közben az adó és egyéb hivatalok bevonásának teljes zárójelbe tételével.

Ezen pénzköltésemet megünnepelve elhaladtam a belvárosi NIKE town-ba, ahol megint csak rengeteget "spóroltam" a 40%-os kedvezményen. :D:D:D. Irány a hotel, amiről olyan sok jót nem lehet elmondani, de egy éjszakára megfelelt. Rövid pihenő után visszamentem a belvárosba, hogy felkapaszkodjam a Space Needle nevű kilátóba, amely kapcsólódóan a délelőtti programhoz a 60-as évek elején egy nemzetközi vásárra épült és az űrtérbe való törekvést hivatott jelképezni. A 184 méteres torony (magassága viszonyításképp az eddigi "tornyaimhoz": Berlini TV torony 368 méter, Eiffel-torony 324 méter, Spinnaker torony Portsmouthban 170 méter) nagyon impozáns látvány, a csészealjon sokadszorra is meglepődtem... :) Kialakítása nagyon hasonlit a berlinire, forgó étterem üzemel és csodás kilátás nyílik a városra, azonban itt lehetőség van kimenni is és a csészealj külső pereméről nézelődni. Sajnos az időjárás ekkor bosszantóan rossz volt, havas eső szitált, így nem is erőltettem nagyon se a fotózást, se a nézelődést. Pár kép azért készült, íme:

Lentről

Fentről

Ezek már vasárnap készültek

Vasárnap délelőtt egy kis csavargás után nagyon bölcsen tettem, hogy korán kimentem a stadionhoz, mert két órával a meccs kezdete előtt már elég nagy dugó volt és a parkolóhelyek is fogyóban voltak. A stadion chipes beléptetőkapujánál gond nélkül átjutottam és a következő látvány fogadott:

A történéseket nehéz lenne írásban összefoglalni, röviden talán úgy jellemezném, hogy bombasztikus volt! :) A szabályokat ismertem már, ami azért nagyban emelte a meccs élvezetét. A játék nem egy bonyolult rendszer, ugye az egyik csapatnak kell eljuttatni a tojáslabdát a másik csapat bázisára, ha a labda földet ér, vagy hozzáér egy ellenfél játékos, vagy elhagyja a játékterületet, akkor szünet és az adott pontról megint egymásnak feszül 22 ember. 15 perc egy negyed, azonban a játék szaggatottsága miatt 4 óráig(!) tartott ez az összecsapás is. Előtte gondoltam, hogy majd félidőben lelépek, hiszen nem fog érdekelni az eredmény, igazából csak a hangulatért mentem ki, de úgy drukkoltam végig az egészet, hogy eszem ágában sem volt eljönni! Mindez nagyban a körítés miatt volt így, ami egészen varázslatos! Hihetetlenül profin volt az esemény megrendezve, a tűzijátékos csapatbevonulóktól, a pom-pom lányok végtelen táncáig. A hatalmas kivetítőn minden (!) akciót megismételtek, de a sok szünetet is folyamatosan kitöltötték játékokkal (amikor a stadionnyi ember játszotta az itt a piros-hol-a-pirost, vagy játszott sportműveltségi vetélkedőt és még egyéb interaktív játékok) és persze a közönséget is mutatták gyakran, a magukra ismerő fura jelmezűekkel a központban. Az egyik kedvenc jelenetem mégis az volt, amikor a szünetben egy stadion tapsolt a jelen lévő második világháborús és koreai háborús veteránoknak és közben szólt az "I need a hero" A mérkőzést amúgy is a háborús hősöknek szentelték, George Hickman második világháborús veterán húzta fel a csapat zászlóját és az amerikai himnusz alatt a székekre elhelyezett kartonpapírokat magunk elé tartva a következő alakzat jött ki:

Magával ragadó volt az amcsik szurkolása is, szinte végig tolták megállás nélkül, mindezt úgy, hogy semmiféle házilag gyártott transzparens vagy petárda, görög tűz nem volt jelen és tényleg nem akarom idealizálni a jelenetet, de a gyerekek és nők aránya egészen feltűnően magas volt. A helyiek szurkolásához hozzájött az egészen elfogult szpíker, s tette mindez (szerintem) teljesen élvezhetetlenné egy vendégszurkoló napját. Ja, érdekesség, hogy a szurkolói sapkámat már csak akkor vettem fel, amikor beazonosíthatóan nem a vendégszektorba szólt a jegyem, mit tudtam én milyen itt a kultúra?! Lehet, bemegyek sapkában és fej nélkül jövök ki. :))) Persze szó nem volt erről, köztünk is volt egy baltimore-i gyerek, néhányszor felpattogott, de aztán az eredményt látva, később ő is csendesebbre fogta. Ja, igen, nem kérdés, hogy a Seahawks-nak szurkoltam, nem lehetett nem nekik szurkolni, ilyen körítés mellett. A helyi sztár nevét már én is tudom, s ha a poszterét nem is fogom kitenni, azért elismerendő egy benga állat, aki ilyeneket tud: LINK (Lehet, hogy egy 30mp-es VISA reklámmal indul, azt ki kell várni...)

Összességében idáig ez a meccs a TOP1-élmény Amerikából, főleg, hogy rengeteg kulturális sajátosságot olvaszt magába... Meg persze azért mert nyertünk!!!! Grrrrr! :):):):):)

Végül néhány kép és videó:

Ez a kép a stadionból készült, a beléptetőkapu lent, a háttérben a belváros

A pom-pom lányok mind a 4 órát végigtáncolták a pálya közepén vagy szélén... Rajtam 3 pullover és 2 kabát volt, ezek egy tornadresszben, mosolyogva tolták végig!

A játékosok bevonulója, ehhez nem is fűznék nagyon hozzá semmit...