Hosszú egy vasárnap volt! Az időeltolódás miatt újráztam a délutánt, ami nagyjából a seattle-i átszállással telt. Nagyon "vicces" élmények értek megint a reptéren. A Homeland security vizsgálatát ismét összeszorított farpofával nyomtam végig. Most csak az egyik kezemet kellett a szkennerre tennem, de az utálatos stílusban feltett kérdések továbbra is megvoltak. De meglett a plecsni, beengedtek! Az átszállás ellenére ki kellett venni a csomagot, ez is amerikai módi. Az viszont nagyon helyes volt, ahogy egy járőr egy beaglevel járt körbe, aki Rióhoz híven szorgosan körbeszaglászott mindent és sokakkal ki is nyittatták a bőröndöt. Engem hála Istennek békén hagyott, talán Rió-ra való tekintettel.
Seattleből még 1 óra szenvedés volt egy külső légcsavarossal az Alaska Airlines szervezésében. A hangulat kb. olyan volt, mintha egy helyközi buszjáraton ültünk volna. Az utazóközönség és a személyzet sem vette túl komolyan a dolgot, elviccelődték a biztonsági előadást, próbáltak poénkodni. Mondhatom, nem sok sikerrel. Na de csak megérkeztem és onnan már négy keréken gurultam be a hotelba. Az eleje kicsit döcögős volt, de aztán ráéreztem az automata váltóra. Szükségem is lesz rá, hétvégén nagyobb túrát tervezek, majd erről is beszámolok majd. Addig is néhány kép...
Az ételre nem volt panasz! Nyámm!
Marha lett végül
Van egy Impalám?
Van egy Impalám!
Szép nagy állat.
Gokart feelin'
Hotel Monaco. Vagy ugyanazt a lakosztályt kaptam, mint áprilisban, vagy mind kottára ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése